- Szóval Farah hercegnő a nyugati kapun át távozott. Hogy pontosan merre járhat most, egyelőre nem tudjuk, ahhoz utána kellene indítanom egy kisebb csapatot – jelentette Ahmed az újdonsült uralkodónak.

Kopogtak az ajtón. A belépő szolgáló Mahir herceget jelentette be.

Ahmed nem örült neki, hogy a másik fiú is megjelent. Mégse utasíthatta új urát, hogy küldje el a bátyját. Különösen úgy nem, hogy Mahir rögtön ezzel a kérdéssel nyitott:

- Aladdin, van valami híred Farah anyánkról?

Ahmed és az egyébként szintén jelenlévő Enim nem tehettek mást, mint hogy tiszteletteljesen meghajoltak az érkező előtt. Aladdin bólintott:

- Igen. Úgy tűnik, a délnyugati kapun át távozott a városból. Ahmed vezír most ajánlotta fel, hogy indít utána egy csapatot, hogy visszahozzák Rahádba.

Mahir oldalvást a közömbös arccal álldogáló vezírre pillantott. Majd előrébb lépett:

- Én elmegyek Farah anyánkért, Aladdin.

Ahmed tűnődve pillantott az idősebb hercegre. Valamiért nem tetszett Mahir felajánlkozása. Várakozóan nézett a másik testvérre, lesve annak válaszát.

Az pedig úgy tűnt, alaposan megfontolja a feleletet. Olyannyira, hogy Mahir végül a kínos csendet megunva magyarázkodni kezdett:

- Egyikünk sem akarja erővel visszahozni. Én meg tudnám győzni arról, hogy önként térjen vissza Rahádba.

- Hogyan? – kérdezett vissza nyugodtan az öccse.

- A nevelőanyánk. Nyilván joggal reménykedhet kegyelemben.

- Bíróság előtt kell felelnie tettéért – jelentette ki Aladdin halkan.

Ahmed elképedt. Persze, elvárta, hogy az örökös igazságot szolgáltasson Omar halála ügyében. Mégis, hátborzongató volt, ahogy az ifjú Aladdin mindezt olyan megingathatatlan nyugalommal jelentette ki, mintha nem is saját nevelőanyja sorsáról lenne szó.

És hogy a két testvér mennyire különböző állásponton volt Farah hercegnővel kapcsolatban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Mahir válasza:

- De nyilván te is szívesebben vennéd, ha közelharc és erőszak nélkül kerülne vissza Rahádba… - érvelt, majd egy hatásszünetet követően hozzátette: - Én vissza tudom hozni anélkül, hogy minderre szükség volna… Így lesz a legjobb, Aladdin. Végül is az anyánkról van szó.

- Rendben – felelte végül Aladdin – Ahmed vezír majd kiállít egy megfelelő kíséretet.

- Igazán, Ahmed vezír, nem kell fáradnia ezzel. Vannak testőreim – jelentette ki magabiztosan Mahir.

- Nem fáradság – felelte szárazon Ahmed.

Mahir várakozóan pillantott az öccsére, de az minden további szóvesztegetés helyett egyszerűen csak bólintott:

- Amint felálltak Ahmed emberei is, induljatok, Mahir – zárta le a megbeszélést szűkszavúan, felállva az ülőpárnájáról. A jelenlévők diszkrét utalását elértve elbúcsúztak és távoztak.