Amikor Aladdin belépett Mahir lakosztályába, az figyelemre se méltatta. Aladdin kissé zavarba jött. Nem várta el a bátyjától, hogy alázatosan fejet hajtson előtte… de azt talán igen, hogy szóval üdvözölje.

Miután négyszemközt maradtak, Aladdin nesztelenül ült le Mahirral szemben. Egyikük se tudta, hogyan kezdje. Végül Mahir törte meg a csendet:

- Te tudtad?

- Nem. Éppúgy meglepett, mint téged.

- Ennek semmi értelme – ingatta a fejét Mahir. Az öccse nem felelt, Mahir pedig a padlót bámulta, így nem vette észre, miként feszülnek meg Aladdin vonásai szavai hallatán. Amikor mégis öccsére pillantott, annak arcán már semmi sem látszott.

- Miért éppen te?! – szegezte neki a kérdést értetlenül. Hangja világosan tükrözte a lelkében kavargó vihart. Aladdin arca alig észrevehetően megrezzent a bátyja szavaiból kicsengő lekicsinylésre. Mégse mondott semmit. Konokul a padlóra szegezte a tekintetét és magában indokot keresett, bármit, amivel a levél tartalmán kívül magyarázhatná atyjuk döntését. Végül így szólt:

- Tudod, én… törvényes fia vagyok, míg te…

- Fattyú?! – vágott a szavába éles hangon Mahir. Aladdin meglepetten emelte rá tekintetét:

- Nem ezt akartam mondani.

- De ez a lényeg, nem?! Hogy én törvénytelen vagyok, így hiába vagyok alkalmasabb a trónra, mégsem örökölhetem!

Aladdin arca ismét megrezzent, oly rövid pillanatra, hogy aki kimondottan ezt figyelte volna, utólag az sem merte volna biztosra venni. Tekintetét újra a padló kövezetére szegezve félszegen felelte:

- Atyánk így döntött, bizonyára tudta, miért. Nekünk nem marad más, mint elfogadni a döntését.

- Biztos, hogy el akarod fogadni? – szegezte neki a kérdést Mahir. Aladdin meglepetten pillantott fel féltestvérére. Másodpercekig csak bámult rá, míg az újra fel nem tette a kérdést:

- Biztos, hogy el akarod foglalni a trónt? Sosem készültél rá. Mindketten tudjuk, hogy neked sem erőd, sem tehetséged nincs az uralkodáshoz.

Aladdin csak bámulta Mahir arcát, és úgy érezte, a végtagjai lassan elzsibbadnak, az agyában pedig egymást kergetve örvénylettek a gondolatok…

- Ha lemondasz a javamra, minden rendbe jön. Minden visszatérne a rendes kerékvágásba…

Aladdin tekintete a semmibe révedt. Mahir hangja mintha eltávolodott volna tőle. A gondolatok egymást kergették a fejében: atyja halála, levele, minden, amit jelentett számára és minden, amit csak szeretett volna, ha jelentett volna a számára… Még régen, réges-régen…

- Nem – felelte halkan. Az idősebb fivér ajkán elhaltak a szavak. Meglepetten kérdezett vissza:

- Mit nem?

Aladdin ekkor végre a bátyja szemébe nézett. Nem emelte fel a hangját, hanglejtéséből mégis világosan kitűnt, hogy döntése szilárd:

- Nem mondok le a trónról – szólt egyenesen – Én vagyok Hatília új emírje.

Mahir vonásai láthatóan megnyúltak. Aladdin nem akarta, hogy ő szóljon először, így sietve fűzte hozzá:

- De ez nem változtat azon, hogy a bátyám vagy. Előkelő hercegként továbbra is kijár neked mindazon előjog és tisztelet, ami eddig is. Kérlek… - szólt félszegen, majd kissé határozottabban megismételte: - Arra kérlek, hogy atyánk fiaként fogadd el a döntését… testvérem – fogta meg bátyja kezét bizonytalanul. Mahir egy hosszú pillanatig nézte testvére kezét a sajátján. Végül erőteljesen, testvéri szeretettel megszorította:

- Úgy lesz, öcsém – nézett szembe vele egyenes, határozott tekintettel. Aladdin megnyugodva, félszegen biccentett:

- Köszönöm.